Különbség pszichológus és pszichiáter között
A pszichológia elnevezés görög eredetű szó, jelentése lélektan, a lélek tudománya. A szó egyértelműen utal arra, hogy a pszichológia a lélekkel, a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány. Természetesen ez a meghatározás túl egyszerűnek és ugyanakkor misztikusnak is tűnik, valamint nem mutat rá arra, milyen sokrétű maga ez a tudomány és az, amire irányul.
A pszichológia az emberi viselkedést vizsgálja és minden olyan tényezőt, amely azt befolyásolja, meghatározza, és közelebb visz annak megértéséhez. A végső célja az emberi reakciók, érzelmek megértése és motivációs tartalmának feltárása, a normális működés terápiás úton történő helyreállítása. A pszichológia értelmezi az emberi viselkedést, lehetőséget nyújt a lelki folyamatok, pszichés funkciók tanulmányozására.
A pszichológust bölcsészkaron képzik, öt éven keresztül. Ezt követően folytathatja tovább és szakvizsgázhat pl. klinikai szakpszichológusként, tanácsadó szakpszichológusként, pedagógiai szakpszichológusként, stb.
A pszichiátria (a görög ψυχιατρική [επιστήμη], pszihiátrikí [episztími] – a lelki betegségek tudománya, psziché – a lélek/szellem és iatrós – az orvos) egy hármas jelentésréteggel rendelkező fogalom. A pszichiátria szót használjuk a lelki betegségek kezelését folytató állami intézményrendszer megjelölésére, utalunk vele az orvostudomány egy speciális ágára (elmegyógyászat), valamint használjuk a szót a lelki betegségek kezelésének gyakorlatára is (például pszichiátriai jelzős szerkezetben).
A pszichiáter általános orvosként végez az orvosi egyetemen. Ezt követően pszichiátriából tesz szakvizsgát. A pszichiáterek jogosultak gyógyszeres kezelés (farmakoterápia) végzésére.
Léteznek mentális rendellenességek, ahol elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés. Tipikusan ilyenek a nagypszichiátriai kórképek, pl. a schizophrenia vagy a mániás depresszió. Itt a pszichológusnak maximum támogató szerep jut, vagy diagnosztikai munkával segíthet pontosabb képet adni arról, milyen betegség áll a tünetek mögött, van-e öngyilkossági veszélyeztetettség, stb.
Léteznek olyan lelki eredetű gondok, a személyiségfejlődésnek olyan elakadásai, amelyekben nem várható, hogy gyógyszeres kezelés hatására rendeződik. Pl. mennyire képes kiállni az illető önmagáért (asszertivitás), hogyan tudja a konfliktusait kezelni, stb. Ezeket meg kell és meg is lehet tanulni.
A mentális zavarok egy részénél sokszor alkalmaznak kombinált kezelést: pszichoterápiás segítséget és gyógyszeres kezelést is kap a beteg. Pl. pánikbetegség ill. depresszió esetén. Ilyen esetekben gyakori a pszichológus és a pszichiáter együttműködése.
Pszichoterápiából orvosok és klinikai szakpszichológusok szakvizsgázhatnak. Ez a cím teszi jogosulttá őket szakpszichoterápia végzésére. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pszichoterapeuta cím megszerzésének feltételeként képesítést szereznek egy szakpszichoterápiás módszer alkalmazására az adott terápiás iskola képzési rendje szerint. (Pl. pszichoanalitikusok, kognitív viselkedésterapeuták, családterapeuták, pszichodráma pszichoterapeuták, stb. lesznek.)
Problémájával akár pszichológushoz, akár pszichiáterhez fordul, biztos lehet abban, hogy a kezeléséhez jóval nagyobb szakmai háttérrel rendelkezik, mint a pusztán önismereti tanfolyamokat elvégzett, sokszor más területről érkező laikus segítők. Szakember választásnál a fentieket érdemes tekintetbe venni. De akár pszichológushoz, akár pszichiáterhez fordul, segíteni fogja önt abban, hogy a panaszával, problémájával milyen ellátási formát és milyen szakember segítségét igényli vagy ha szükséges, továbbirányítja a megfelelőhöz.