Kudarc, sikertelenség

30 perc 42-től

Egy kolumbiai versenyző defektet kapott egy világversenyen, amikor az élbolyban kerekezett. Miután nem jött mögötte a csapata, így nem sikerült gyorsan elhárítani a problémát és megtartani a jó pozícióját. Elsírta magát. Talán élete legjobb eredménye lett volna. Ez kudarc, sikertelenség?

A rajtunk kívülálló okok miatt bekövetkező sikertelenség tragédia. A tragédiák kezelése rendkívül nehéz az élet folyamán. Ilyenkor számtalan negatív érzés düh,  reménytelenség, tehetetlenség, elkeseredettség önti el a lelkét, főleg egy sportolónak.

Az is tetézhette háborgó érzéseit, hogy az elsők között haladva rendkívül elégedett lehetett a teljesítményével. Fantáziájában megjelentek olyan pozitívumok, melyeket ez a külső körülmény kudarccá változtatott. Gyorsan és kivédhetetlenül ez pont az ellenkezőjére változott.

Bizonyos esetekben engedni kell az érzelmeknek, hogy kitörjenek. A kolumbiai sportoló nem lenne vérbeli versenyző, ha nem tört volna ki rajta a feszültség ilyen formában. Egy „terringettéttel” egy ilyen – több éves felkészülés utáni – pechet nem lehet elintézni. Azon sem lepődtem volna meg, ha dührohamot kap az illető. Ebben az esetben ez is normális.

Sajnos, a veszteségek terén is bizonyos rutint kell szereznünk. Meg kell tanulnunk veszíteni. Az élet hozhat olyan szituációt, amit az ember nem tud kontrollálni, ilyenkor is meg kell oldani valahogy a helyzetet vagy hagyni, hogy a helyzet megoldódjon. Ebben az esetben számolni kell azzal, hogy a kontroll kicsúszik a kezünkből.

Krízisben, problémás élethelyzetek idején a megoldatlanság helyett érdemes hoz fordulni. Jelen esetben a sportpszichológus feladata felkészíteni vagy éppen feldolgoztatni egy ilyen balszerencsét.

Jó kérdés, hogy mikor indokolható a kudarc külső és mikor belső körülményekkel. Mikor menekülhetünk az „önhibámon kívül” eső körülményre történő hivatkozással és mikor használjuk ezt saját felelősségünk elhárítására? Miként lehet ezt a két esetet megkülönböztetni?

Tragikus körülmények szerencsére jóval ritkábban fordulnak elő az életben, mint a felelősség elhárításra okod adó szituációk. A kudarc, sikertelenség áthárítása bevett gyakorlat az emberi pszichében, így például egy notórius késő életében tetten érhető ez a tény nem csak az elhajtó busz esetében, hanem másban is.

Sajnos, kudarc esetén mindig önvizsgálatot kell tartani, mert rendkívül sok körülmény, tényező okozhat sikertelenséget és nagyon ritkán felelősek ezért a külső körülmények.