Végre összebújtok egy kicsit, mikor minden gyerek alszik, ajtók becsukva, és mégis, mégis megtörténik a rémálom: anyuu, mit csináltok? Tényleg, mit is csinálunk? Hogy magyarázzuk meg a gyereknek? Skultéti-Szabó Katalin klinikai és szexuálpszichológus segítségével keressük a válaszokat.

Ne legyen bűntudatunk!

A szülők gyakran nem elég előrelátók és a gyermekük olyasmivel is szembesülhet egy hirtelen betoppanás esetén a szülői hálószobában, ami nem tartozik rá. A helyzet kezelése nagymértékben függ a csemete életkorától, ahogyan azt a szakember is megerősítette. „Általánosságban előre bocsátandó, hogy a szülők is csak emberek, a legjobb családokban is előfordulhat hasonló helyzet. Könnyebb lenne, ha nem történt volna meg, de megtörtént! Emiatt ne ostorozza magát a szülő kínzó bűntudattal. A bűntudat legjobb ellenszere, ha elfogadjuk a történteket és a továbblépésen gondolkozunk. Az sem jó megoldás, ha homokba dugjuk a fejünket és úgy teszünk, mint ha nem történt volna semmi. Vállalni kell a kínos szituáció megbeszélését, hiszen érzékenyebb embereket egész életükben követheti a kínos gyermekkori élmény. Természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy alkalmazkodnunk kell a gyermek életkorához. Az sem jó, ha túldramatizáljuk a helyzetet, ebben is meg kell találni az arany középutat. Igazodjunk a gyermek kérdéseihez, mindig csak annyi információt mondjunk, amit az ő életkora és kíváncsisága megenged” – foglalja össze a legfontosabbakat Skultéti-Szabó Katalin.

Fotó: iStock.com/gpointstudio Fotó: iStock.com/gpointstudio

Ha még nagyon kicsi

A 2–4 éves gyermekek a szobából kiszűrődő hangokat könnyen félreérthetik, és akár azt is hihetik, hogy a szülők bántják egymást. „Először is nyugtassuk meg a gyermekünket, hogy apa és anya szeretetből érinti meg egymást. Semmiképp ne térjünk ki a konkrétumokra, a fókuszba ne kerüljenek biológiai aspektusok. Túlzott, részletekbe menő magyarázattal csak megijesztjük a gyermekünket. De már pedzegethetjük, hogy léteznek olyan intim helyzetek, amelyek csak a szülőkre tartoznak és nem illik nyíltan csinálni. A fókuszban inkább a szexualitásnak az érzelmi része álljon, mint a szeretet és a szerelem.”

Ovis, kisiskolás korban már nehezebb magyarázkodni

5–7 éves gyerekek esetében már bonyolultabb a helyzet. Ebben az életkorban már nyiladozik a szexuális érdeklődésük és érezhetik, hogy olyasmit láttak, amit nem lett volna szabad. „A fő szabály, hogy mindig a gyermek konkrét kérdéseire válaszoljunk, ne csepegtessünk többet. Az igazságról beszéljünk, de a megfelelő szintre leegyszerűsítve.” Rengeteg, gyerekeknek készült kedves, barátságos könyv, rajzfilm létezik ebben a témában, akár ezeket is segítségül hívhatjuk. A középpontban még mindig a szexualitás érzelmi színezete álljon.

Fotó: iStock.com/Sergey Nazarov Fotó: iStock.com/Sergey Nazarov

Amikor az igazán rázós kérdések érkeznek

„8–10 éves gyermekek esetében már beszélhetünk konkrétumokról, természetesen csak abban az esetben, ha a gyermek igényli. Gyereke válogatja, hogy mikor milyen kérdéseket tesznek fel. De találkozhatunk egészen pirongattató szavakkal, kérdésekkel, amelyeket ők a legtermészetesebben közölnek. Vegyünk egy mély levegőt és próbáljunk meg oldottan beszélni a szexről, mindig csak az adott kérdésre válaszolva. Biztosítsuk arról, hogy kérdezhet bátran, ha szeretne.” Ez a szülőnek is biztonságot ad, hisz a gyermeke annyit fog tudni, amennyit a szülő szeretne. Kisiskolásokkal már nyugodtan lehet beszélgetni a nemi szervekről, a kisgyermekek fogantatásáról, a szeretkezés céljáról, ami a fajfenntartást és az örömszerzést szolgálja. „Ha kialakítunk egy természetes párbeszédet, akkor a szexualitás nem válik tabuvá és a szülők szeretkezése sem fog kínos élményként kísérteni a későbbiekben a felnőtt gyermekünknél” – hívja fel a figyelmet Skultéti-Szabó Katalin.

http://www.ridikul.hu/2016/07/29/ratok-nyitott-a-gyerek-akkor/
Budapesti pszichológus, pszichológus budapest, pszichológus Budapest, Skultéti-Szabó Katalin pszichológus Budapest
Rátok nyitott a gyerek „akkor”?
Show Buttons
Hide Buttons
designed by Honlapdiszkont